X
Menu
X

PEDIG ÉN JÓ ANYA VOLTAM | Pogány Judit

pedig-en-jo-anyapogany_152pogany_156

VAJDA ISTVÁN: PEDIG ÉN JÓ ANYA VOLTAM – POGÁNY JUDIT ELŐADÁSÁBAN

Dokumentumdráma egy részben
(az előadás hossza 90 perc)

Molnárné: Pogány Judit
Díszlet-jelmez: Bodnár Enikő
Fény: Bányai Tamás
Dramaturg: Góczán Judit
Súgó: Serfőző Andrea
rendező Anger Zsolt

Pogány Judit a magyar színjátszás egyik legsokoldalúbb és leghitelesebb színésznője. Kaposvártól az Örkény Színházig tartó változatos és gazdag színészi pályája során megmutatkozott már anya-szerepben. Ahogyan azonban önálló estjében alakítja az utolsó magyar halálra ítélt édesanyját, az finoman szólva is: sokkoló. 1979-ben egy brutális kettős gyerekgyilkosság rázta meg Budapestet. Az újságokban az idő tájt a bűnügyi hírek közt vezető helyen szerepelt a budapesti levélkihordóból színházi munkássá lett fiatalember tragikus története. Az újsághírek alapján indult el a férfi családjához Vajda István, és készített tényfeltáró riportsorozatot a férfi édesanyjával. A beszélgetésekből évekkel később megrázó erejű monodrámát írt „A gyilkos anyja” címmel. A döbbenetes őszinteséggel kitárulkozó anya-figura megformálása hatalmas lelkierőt, koncentrációt és olyan eszköztelen színpadi jelenlétet igényel, amelyet talán csak a görög drámák nőalakjainak előadása.

Kritikai részletek az előadásról:

“Be kell vallanom, még soha nem éreztem olyan rosszul magam színházban, mint ez alatt a másfél óra alatt. Szorongtam, mivel az első sorban ülve egészen olyan érzésem volt, mintha Molnárné (Pogány Judit) nekem mesélné gyermeke tragédiáját, de a sok sírás és szívszorongatás után elért az a bizonyos, amit katarzisnak nevezünk.” – Pedig én jó anya voltam (frego.li)

A döbbenettől a székbe feszülünk, ahogy egy dolgos cseléd csendes vallomásától eljutunk a brutális gyilkosságig. Szemünk előtt töpreng, vádol, vezekel, miközben rendületlenül próbálja tisztára mosdatni a múltat. A kínok között megfeszülő anya eszeveszett kirohanásait Pogány Judit olyan átéléssel játssza, hogy rosszulléténél azon tépelődtem, a jelenet szerves része-e az előadásnak.” – Megbélyegezve /Vajda István: Pedig én jó anya voltam/ (Színházkolónia)

“Pogány Judit alakítása kétségkívül a színészet magasiskolája, kegyetlenül asszimilálódik a szereppel, és kíméletlen drámát kreál Vajda István szövegéből. Monológja mindvégig olyan, mintha egy láthatatlan barátnőjének mesélne, amely „csevegés” időről időre fájdalmas érzelemkitörésekbe csap át. Pogány egyidejűleg képes megjeleníteni az önzetlen anyai szeretetet a „mosom kezeimet”-érzéssel, egyiket sem téve idézőjelbe, miközben lassacskán minden gondolatát ez a feloldhatatlan ellentét feszíti szét. Egy teljesen kudarcba fulladt élet áll a színpadon.” – Zsedényi Balázs: Pszichopatát szeretetből (7 óra 7)

“Köszönöm, hogy eljött, művésznő. De még egyszer nem bírnám megnézni – szólt egy elítélt tegnap Pogány Judithoz a Csillag börtönben.” – Gonda Zsuzsanna: Pogány Judit a Csillagban: megváltó szenvedés

“Pogány Judit anyafigurája (a nyomorúságos gyerekkor után a Kádár-korszak kétszoba-konyhás jólétéig felküzdve magát) azt próbálja megérteni, mi romolhatott el fia életében – és/vagy ennek során önmagát akarja igazolni. ” – Íjgyártó Judit: Monodrámán innen és túl

“A Pedig én jó anya voltamot elsőként a Pinceszínház mutatta be, ezzel nagy kockázatot vállalva! A tragikus korrajz ugyanis pont ellentéte annak, amelyről gusztustalanul rózsaszín csomagolópapírba fojtott, hazug és álszent világunk szól. Itt nincs boldogság, harmónia, happy end, és főként igazság! Csak maga az élet és az, amit a XX. század csinált belőle. Pogány Judit elemi elkeseredettséggel és beleérzéssel támasztja fel a sok bánatba belerokkant anyát, aki egy sötét, dohos, szűkös munkáslakás szegényes konyhájában mondja el történetét.” – Szilágyi Iván Péter

“Egyébként Debrecenből eljött egy olyan fiú is, aki épp Pogány előadásának napján szabadulhatott volna, de inkább egy nappal később ment haza, csak hogy láthassa a produkciót. Azt mondja, nagyon megérte.” – Pedig én jó anya voltam (Népszava online)

“Születhet-e remekmű újsághírből, bűnügyi históriából, a bűnt követő, megérdemelt bűnhődésből? Természetesen igen. (…) A siker a Pinceszínházban nem a darabé, hanem a színészé, és Pogány Judit szemmel láthatóan élvezte a közönség szeretetének közvetlen, szinte személyes megnyilvánulását. Hogy sokrétű, árnyalt jellemrajzával, eszköztelen szuggesztivitásával újfent bebizonyíthatta, nemcsak jó, de nagy színésznő is.” – Földes Anna: Két monodráma (Criticai Lapok) 

“Beszélni a magányról, a kiszolgáltatottságról, a szeretetvágyról, a kétségekről, az önvádról, a tehetetlenségről, arról a kínlódásról, amit ez az anya megél.” – Jubilál Pogány Judit monodrámája (szinhaz.hu)